A lajhár mentése

A lajhár mentése


Néhányan már láttátok a postot facebookon vagy instagramon, ahogyan megmentettem a lajhárt az utcáról.

Ma el szeretném mesélni, hogyan történt minden.

A lajhár mentéseEgy normális munkanap csütörtök dél volt, és az ebéd után egy kolléga az irodábol javasolta, hogy vegyünk fagylaltot. Irodánk egy szabadkereskedelmi területen van a városon kivül, természettel és erdővel körülvéve, a szabadkereskedelmi területnek a legtávolabbi részén, mögötte egy kis belső repülőtérrel. Tehát mentünk egy kocsiban az itteni fagylaltozóhoz. A repülőtérrel párhuzamos uton az bal sávban láttuk, hogy egy kocsit megállt, és észrevettük, hogy valami fekszik a földön a kocsi előtt. Feltételeztem, hogy elütöttek egy állatot, és emiatt álltak meg. Ahogy megközelítettük a kocsit, láttam, hogy egy élő lajhár aki az út egyik oldaláról a másikra próbál átjutni.

Tétovázás nélkül kiugrottam a kocsiból, és hátulról megfogtam a lájhárt a karja alatt, hogy átvigyem a másik oldalra. Meglepődtem, hogy a szőre egyáltalán nem volt kemény és durva, hanem nagyon puha és nem is volt nehéz. Még fiatal állat volt.

Az utcát átkelve a lajhár a karomban megfordult, és álmos tekintettel nézett rám, miközben jóízüen csámcsogott. Természetesen azonnal megpróbált rám kapaszkodni. Ahogyan biztosan tudjátok, a lajhárnak nagyon hosszú és nagyon éles karmai vannak. Többször megpróbált kapaszkodni a karomba és nyakamba. Amikor már nem sikerült “kikerülni”, feladtam, és megengedtem neki, hogy teljesen hozzám simuljon. A másik oldalra megérkezve, nem volt mód arra, hogy közvetlenül egy fára rakjam, mivel az egész oldal kerítéssel be van keritve. Szóval kerestem egy olyan helyet, ahol a kerítés a legközelebb volt egy fához, és oda ráraktam a lajhárt. A lajhár mentése

Mint látható a fotókon, az egész föld vörösiszapos. Szóval elképzelhetitek, hogyan nézhetett ki, ahogy az irodai felszerelésben és a magas sarkú cipőben a sárban másztam.

Bal karjával és a két lábával a kerítéshez kapaszkodott, de a jobb karjával nem akart elengedni. Amikor végül sikerült a karomtól a jobb karját is kiszabadítanom a karomtol, egyfolytában megpróbált hozzám visszajönni mintha nem akart volna elengedni engem.

Nagyon cuki!

Úgyhogy egy kicsit arrébb mentem, hogy más irányba tereljem a figyelmét és láttam, ahogy lassan, de biztosan felmászott kerítésén át a fára.

Egy boldog vég!


Milyen élmény! Még ma is ha vissza emlékszem rá, megragad és teljes örömmel tölt el. Érdekes, hogy egy ilyen kis cselekvés édesítheti a napodat…

 

2017, November