Blogom legelső postjában szeretném megosztani egy drága állatbarát cikkét veletek. Szerintem, nincsenek szavak amelyek találóbban le tudnának írni egy állat iránt érzett szeretetet. Nekem ez a cikk nem csak a kutyáknak szól.

A kutyám nem a gyermekem

A kutyám nem a gyeremekem. Elegem van azozkból az emberekből, akik azt mondják „Mivel nincs gyermeked, a kutyád a gyermeked”, vagy „Te úgy kezeled a kutyádat mintha a gyermeked lenne, pedig nem is az”…”

Tudom hogy NEM A GYERMEKEM, de a KUTYÁM. Nem vagyok anya, de tudom, hogy egy anya érzése a gyermeke iránt nem összehasonlítható, nem tudom milyen ez az érzés…

Van egy kutyám, akit imádok, de ő egy kutya. És egy gyerekkel ellentétében, a kutyám agyilag sosem fog öregedni, nem fog otthonrol elmenni és nem fog vigyázni rám ha öreg leszek. Ő soha nem lesz független és önellátó: neki mindig szüksége lesz rám, hogy ehessen, ihasson, vagy csak azért, hogy egy kicsit sportoljunk együtt.

Ő soha nem lesz tinédzser, és nem fogom hallani a tipikus mondatokat mint például: „Nem érdekel”, „Te nem értesz meg engem”, „Az agyamra mész”, „Neked fogalmad sincs”. Még kevésbé fogom hallani, hogy „szeretlek”, „köszönöm”, „szükségem van rád”…

Nem fog elítélni engem, és nem is fog kételkedni az ötleteimben és döntéseimben. Nem fog playstationért, játékért vagy leginkább vágyálomkért könyörögni…

Ellentétben egy gyermekkel, soha nem fogom magamat látni a kutyámba: sem fizikailag, sem szellemileg mint örököst. Látom a kutyámat felnőni és öregedni, és nem ö engem, ahogy ez egy gyerekkel lenne. Nem csak vigyázni fogok rá egész életében, de én leszek aki látni fogja amikor elmegy örökre, természetes módon és nem valamilyen szerencsétlen ok miatt. Egyszerűen fogalmazva, ez lesz a sorsunk.

A kutyám egy állat, nem egy személy, és semmiképp sem a gyermekem.

Mindezek ellenére, én az anyja vagyok.

Ironikus? Hogyan lehetséges?

Világos, hogy ki egy gyerek, de ki egy anya?

Mit gondolsz ki egy anya?

Nekem, egy anya valaki, aki feláldozza magát a gyerekeiért, vigyáz rájuk, és családja jóllétéért megváltoztatja az életét.

Egy anya elkényeztetet, oktat és feltétel nélkül szeret. Mindezek ellenére, a kutyám nem a gyermekem, de én igen az anya vagyok.

Én a mindene vagyok, a falka vezére.

Nem a tulajdonom. Számára része vagyok a családjának, amennyiben egy kutyának lehet családja. Sajnálom azokat akik nem értik meg, mert soha nem fogják megtudni, hogy mit jelent ennyi szeretetet érezni egy élőlény iránt, aki nem tud beszélni, nem nő fel, és nem úgy fejezi ki magát mint egy ember…

Nekik sosem lesz olyan érzésük mint nekem, amikor ránézek erre a tekintetre, amellyel a kutyám mindent elmond. A kutyám nem a gyermekem, de én az anya vagyok. Hála nekem, teljes és egészséges élete van és olyan kevessel boldog és nem követel semmi mást. Ellentétben ami egy embernek szinte semmi, te neki a „mindene” vagy.

Az anya-gyermek kapcsolat egy természetes folyamat, ami magátol alakul ki és és semmihez sem hasonlítható. Azonban a kapcsolat egy állattal nem alakul ki automatikusan, és nem is tapasztalhatja meg ezt a csodálatos érzést mindenki.

Csak remélni tudom, hogy azoknak az embereknek – akik nem értik amit érzek és nem látják be egy állat fontosságát- a gyermekeinek legyen állatuk (legyen kutya, cica, ló…) és átélhessenek egy olyan kapcsolatot ami nekem kutyámmal van.

Conchi Moreno-tol; Fordítás Lara
2017, Július