A szegénység meghatározása egy holló szemszögéből

Ezen a héten beszéltünk egy hollóval a szegénységröl, azt akartuk tudni tőle, hogy mit szól az ENSZ Fenntartható Fejlődésének 1. számú céljához „A szegénység minden formájának mindenütt véget kell érni”.

A holló egy fán ülve közvetítette nekünk azt a reménytelen, kétségbeesett érzést, hogy semmi ehetőt nem talál. Azt mondta az emberekre jellemző hogy kétségbeesést, sivárságot teremtenek. Számára a szegénység szinte illúzió. Az ő véleménye szerint az emberek ilyen körülményeket (= problémákat) kreálnak, „lecimkézik” és majd sok időt és energiát használnak fel a bőséges panaszkodásra.

Az lenne a helyes, ha a természet bőségére koncentrálnánk, hogy rájöjjünk, több mint elég jut mindenkinek. Ezután meg kellene tanulni elosztani a bőséget egyenlően.

Ezt úgy lehetne elérni, hogy megakadályozzuk a mesterséges bőséget, amit az ember hoz létre, amivel csak korlátokat teremt. A szegénység azzal a ténnyel függ össze, hogy nem látjuk a valóban létező jólétet, nem látjuk a többi embert és a természetfeletti lényeket.

Szóval a feltétel a szellemi/lelki állapotunk megváltozása lenne valamint a körülöttünk létező emberek és természet megfelelő értéklése, mert csak akkor döbbenünk rá az igazi bőségre.

A holló szemszögéből a szegénység nem létezik, ha saját magunkat és másokat egyformán tisztelünk.

Végül azt mondta, a szegény és a „gazdag” embernek, ugyanaz a látásmódja a szegénységről, csak másképp fejezi ki. Mindkettő hiányol valamit, csak a súlyozás más.

Következtetés: Rendkívül fontos számunkra, hogy mi emberek átértékeljük mit jelent a gazdagság…

Lásd még az ENSZ Fenntartható Fejlődési Céljait: http://www.un.org/sustainabledevelopment/es/objetivos-de-desarrollo-sostenible/

Október, 2017